Főoldal Iskolai élet Bokréta A tánccsoport

A tánccsoportról

Csopotrjaink:

 

A tánccsoport története

23 éve, 1992-ben kezdtük. Maroknyi csoporttal a semmiből.
Nagyot léptünk előre a pincéből egy igazi padlós terembe a földszintre 2oo5-ben.
2oo3 óta nyaranta tánctáborokban is gyarapítjuk tudásunkat.
2oo7 óta Bokréta a nevünk.
2oo9 ·tavasza óta a z iskolai ·honlapon is önálló rovatunk van.

Iskolánk alapítványa évről-évre támogat egy iskolai szinten nem jelentéktelen összeggel. Ezt és a városi ünnepségeken való szereplésre kapott pénzt igyekszünk a legjobban felhasználni. Jellemzően csak az anyagra adunk ki pénzt, a fiúk nadrágját készen vettük, a mellényeket varrattuk, a tavalyi évben pár szülő segített varrással, a többit a csoportvezető varrta éjjelét-nappalát nem kímélve.
Az első fellépésre készült egy tucat kasmír szoknya helyett ma négyféle fellépő és egy próba szoknya /saját elkészítésű/ áll rendelkezésre a szereplőknek. A kezdeti saját cipős fellépésektől eljutottunk addig, hogy a két nagy csoportnak egyforma tánccipője van. A felsős fiúknak  is ing, nadrág, mellény, csizma áll rendelkezésére.
/Nem a telhetetlenség mondatja velem, de a magyar néptánc sokszínűségét a ruházatot tekintve még így is csak sematizáltan tudjuk visszaadni./

Az iskolai ünnepségeken kívül rendszeresen szerepeltünk a törökbálinti rendezvényeken is, de az iskolai munka maga is elég feladatot ró a Kis- és NagyBokrétásokra.
Igyekeztünk iskolán kívüli közös programokat is csinálni: táncház, táncelőadások megnézése.
2oo3 óta nyaranta tánctáborokban is gyarapítjuk tudásunkat.

Az utóbbi években 6 korosztályban mintegy 1oo-12o gyerek jár a próbákra.
/És ez nem minden, alsó tagozaton minden osztályban órarendi órában 3 oktató – Bálint Emese, Szőkéné Ispány Erika, Udvarhelyi Ildikó—vezetésével többszáz gyerek ismerkedik a népi kultúrával, hagyománnyal, zenével, tánccal./

2oo6/2oo7.tanév:15 éves jubileum az akkori (kb.8o) és a már elballagott (kb.25) gyerekek fellépésével

2oo9/2o1o.tanév : 5 csoport, 12o gyerek
2o1o/2o11.tanév : 6 csoport, 13o gyerek +visszajáró csoport /akik már kikerültek iskolánkból/

2o11/12.tanév:

Események: Szüreti felvonulás, Okt.23-i városi és iskolai műsorAlsós farsang, Figurás bérlet, Sváb bál, Márc.15-i iskolai és városi műsor
2o éves jubileumi hét, kiállítással, táncházakkal, jubileumi műsorral (régi és mostani táncosokkal), Zimándy-záró, tanévzáró
Táborok: Tükrös-Szívek, Doborgazsziget --marossárpataki táncok
Szűcs Béla, Tordas --jászsági és gyimesi táncok

2012/13.:6 csoport, 115 gyerek
Események: Évnyitó buli, Karácsonyi műsor, Ovis farsang, Figurás bérlet, Sváb bál, Majális, Német búcsúest, BokrétaÜnnep,
Zimándy-záró, tanévzáró
Táborok: Gajdos-tábor, Mátrafüred --somogyi táncok
Vajdaszentivány --vajdaszentiványi táncok

2013/14.:6 csoport, 1o8 gyerek
Események: OKtóber 23-i műsor, Karácsonyi műsor, Sváb bál, Alsós farsang, Március 15-i műsor, Majális, BokrétaÜnnep,
Zimándy-záró, tanévzáró
Táborok: Gajdos-tábor, Mátrafüred --kalocsai táncok

2014/15.:
Események:
Évnyitó buli, Nagy Sportágválasztó, Vállalkozók rendezvénye, Okt.23-i műsor, Karácsonyi műsor, Március 15-i műsor, Erasmus projekt-nyitó rendezvény, Süsseni búcsúest,Alapítványi műsor, Zimándy-Záró, Tanévzáró ünnepély
Táborok: Gajdos-tábor, Mátrafüred --galgamenti táncok
Örökség tábor, Fadd-Dombori  --kalotaszegi táncok

2015/16.:
Események
: Okt.23-i műsor, Alapítványi műsor, Március 15-i műsor,  Süsseni jubileumi út, Zimándy-Záró, Tanévzáró ünnepély
Táborok: Gajdos-tábor, Mátrafüred- Rábaközi és Györgyfalvi táncok

2016/17.:
Események
:Okt.23-i műsor,




 



Udvarhelyi Ildikó

 

Cikkek rólunk

2010. márc 31.

Városi ünnepség: Megemlékezés az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc évfordulóján

Csenger-Zalán Zsolt gondolatai után a Zimándy Ignác Általános Iskola diákjainak előadásában egy némileg rendhagyó összeállítás volt látható, hiszen nem az egykori események kronologikus felsorolásán alapult a gyermekek által előadott műsor, hanem azon túllépve, a nemzeti összetartozás, a hazaszeretet közös élményének felmutatása volt a cél. Mindez ki is érződött az előadás (itt-ott kicsit csikorgó) dramaturgiájából, a díszletből, pontosabban a díszletet adó zászlók mozgatásából, s természetesen a dalokból, táncokból, versekből, kötőszövegekből. A díszlet (amely forgatókönyv-írói ötlet, és Palkó Balázs kézügyességét dicséri) aszketikus egyszerűséggel négy zászlóból állt: a török, az osztrák és a szovjet elnyomást szimbolizálva, e három nemzeti jelkép elé ereszkedett le lassan, mindhármat teljesen kitakarva, a magyar nemzeti trikolór az előadás végére. A magyar lobogó előtt V alakban szétnyíló szereplők pedig egyértelműen a „Victory”, a győzelem jelképét közvetítették.
altA műsor versbetétei súlyos tömbként hatottak a hallgatóságra, kifejezésmódjukban és jelentésükben egyaránt illettek az előadás hangulatához. Külön kiemelésre méltó, hogy a diákok legtöbbnyire nem csupán mondták, hanem értve-érezve szavalták a költeményeket.
A tánc – visszatérően s nem minden jelentés nélkül a toborzó, a verbunk – élményszámba menően idézte a korabeli március lelkes, összefogó, egymásba kapaszkodó, szinte szökőárként mindent elsöprő hangulatát. A koreográfiát igencsak szakavatottan megkomponáltnak láthatta a nézősereg (mely utóbbi létszámának, így közbevetőleg: a tudósító csak mérsékelten örül), s a diáktáncosok egy-egy kilógóbb, viháncolóbb mozdulatát is inkább a produkció szenvedélyének, a mozgás dinamikájának tudhatta be, semmint ügyetlenségnek.
Az előadás forgatókönyvét Hajdu Ferenc írta, a műsorszámokat Baki Orsolya, Lengyelné Tóth Ágnes és Feketéné Rendes Mária tanította be, a koreográfiát Udvarhelyi Ildikó készítette, a műsort Kaszap Diána konferálta.

2009. jan 30. interjú Babcsán Bencével

Bármihez nyúl, abból dallamokat csalogat elő


„De megnőttél!” Hányszor elhatároztam már, hogy nem ezekkel a szavakkal köszöntöm barátaink gyerekeit, ha hosszabb idő után újra találkozunk. Aztán mégis mindig kicsúszik a számon. Most sem történt másképp. Annak jártam utána, hogyan alakult az élete annak a diáknak, aki az elmúlt években – a Szőnyi Erzsébet Zeneiskola legtehetségesebb növendékeként – annyi szép percet szerzett a művészetével. Két év telt el azóta, hogy elhagyta az általános iskola padjait, és ezzel kicsit eltűnt a szemünk elől…

altBabcsán Bence tavaly önálló koncertet adott. Sorra jutottak eszembe a fellépései, egészen kiskorától. Például, amikor úgy tízévesen az Udvarhelyi Ildikó által vezetett néptánccsoporttal lépett fel egy iskolai ünnepélyen a Zimándyban. Gábor barátjával egyedül ők voltak fiúk az egész csoportban. Zene nélkül táncoltak, csak a tánc kopogó ritmusa hallatszott. Még a gyerekeket is sikerült lenyűgözniük, ami igazán komoly teljesítmény! Szinte minden iskolai színdarabban játszott. Aztán jöttek a zeneiskolai vizsgakoncertek, ahol mindig elkápráztatta a hallgatóit egyre fejlődő technikai tudásával, és azzal a játékossággal, ami klarinétjátékának mindig is a sajátja volt. Szőnyi Erzsébet külön az ő számára komponált klarinétdarabot, amit a Zeneakadémián is eljátszhatott. Tizenkét évesen.
– Amikor a nyolcadikos záró koncerten játszani hallottunk, mindenki biztosra vette, hogy meg sem állsz a konzervatóriumig. Mégis máshogy döntöttél. Mit szólt ehhez Tihanyi Gellért, a klarinéttanárod, akinek egészen biztosan az egyik legtehetségesebb tanítványa vagy?
– Támogatott. Ő is látta, hogy bár nagyon szeretem a klarinétot, sok dolog van még, ami ezenkívül érdekel, és szeretném kipróbálni. Ezért is döntöttem a Dr. Hetényi Géza Humán Szakközépiskola mellett.
– Választhattad volna a dráma tagozatot, ha már nem a klarinét mellett döntöttél, hiszen a művészeteknek ez az ága is nagyon közel áll hozzád.
– Mégis inkább az angolt választottam. A nyelv nagyon fontos. Nulladik évfolyamban heti 12 órában tanultuk.
– Nem is tanulsz semmilyen szakmai tárgyat? Dráma, zene vagy ilyesmi…
– Az első év végén előadtuk Shakespeare Rómeó és Júliáját. A teljes angol szöveggel. Réka tanárnő ezerszer is elismételtette velünk a szöveget, amíg elég jó nem lett a kiejtésünk. A játékon túl az angoltudásunk is rengeteget fejlődött ezzel. De most játszom egy másik darabban is. Tenessy Williams Üvegfigurák című négyszereplős darabjának az egyik tagja vagyok.
– Van tehát „dráma” az életedben bőven! És akkor a filmezésről még nem is beszélgettünk. Biztos nagyon izgalmas lehetett. Élvezted?
– Igen, nagyon. Nagy Viktor Oszkár rendező vizsgafilmjéről van szó. A címe Jandera, és a filmszemlén fogják bemutatni. A suliba jöttek szereplőket keresni, és kiválasztottak. Nagyon örültem neki. Szeptemberben volt a forgatás.
– Tényleg olyan ez, mint a filmeken? Fodrászok, kellékesek, statiszták, rohanás, csapó, ilyesmi?
– Pontosan. Volt egy jelenet, ami egy strandon játszódott. Be kellett ugrani a medencébe, aztán a főszereplő a vízben beszélget a barátjával, akit én játszottam. Háromszor vettük fel. Két próba között pedig teljesen szárazra töröltek bennünket. A fodrász egy fényképről nézegette, milyenre kell szárítania a hajamat. Tíz perc múlva már senki sem gondolta volna, hogy néhány perccel azelőtt még a medencében üldögéltünk.
– Hát nem unatkozol, azt látom! Hetente kétszer persze továbbra is klarinétozol, színház, film… Mikor tanulsz?
– Szerencsére nagyon jó tanáraim vannak, így könnyebb a dolgom. Szeptemberben, úgy érzem, sikerült nagyon jól elkapnom a fonalat. Csak az őszi szünet állította meg egy kicsit a lendületemet, de azért nagyon igyekszem.

Ez a fiú, bármihez nyúl – legyen az tejeskanna, klasszikus vagy elektromos gitár, furulya, klarinét vagy duda –, abból azonnal dallamokat csalogat elő. Saját szerzeményein mindig érződik a népzene iránti olthatatlan szeretete, de alkalmam volt meghallgatni néhány rockosított, sőt technosított változatot is. Gábor, Bence legjobb barátja azt mondja, azt szereti a barátjában, hogy olyan „laza”. És tényleg. Miközben mindent nagyon komolyan csinál –  hiszen ez az eredményeiből igazán jól látszik –, mégis mindig olyan, mintha csak játszana… Zene? Film? Színház? Nem lesz könnyű a döntés, ha majd pályát kell választania. Bármerre induljon is, nekünk, a közönségének biztosan sok örömet szerez még a művészetével.

Ny.E.

 

2009. nov 30. beszélgetés Udvarhelyi Ildikóval

„A tánc mindenkinek csak ad…”

A városi ünnepségeknek, így az idei október 23-ai megemlékezésnek is emlékezetes színfoltja volt a Zimándy Ignác Általános Iskola növendékei által adott ünnepi műsor. A tavalyi előadást is elszoruló torokkal figyelte a közönség, és nem volt ez másképpen idén sem. Ezeknek a műsoroknak mindig fontos szereplői az iskola Bokréta tánccsoportjának táncosai. A csoport vezető tanárával, Udvarhelyi Ildikóval beszélgettünk.

alt– Hány „bokrétás” gyerek táncol most hétről hétre a tánccsoportban?
– Egyre többen vagyunk. Legtöbben a harmadikosok vannak, velük együtt több mint száz gyerek táncol a csoportban.
– Hasznosnak tartja, hogy a gyerekek órarendjében már első osztálytól szerepel a tánc?
– A tánc tanulás, és a mozgásos játékok nagyon jó hatással vannak minden gyerek fejlődésére. Nem véletlen, hogy a fejlődési rendellenességgel küszködők fejlesztésénél is nagyon gyakran alkalmazzák a táncterápiát. Segít a gyereknek elhelyezni magát a térben. Javítja a koordinációs készséget, fejleszti a ritmusérzéket, hozzászoknak a gyerekek a „szerepléshez”. Növekszik az önbizalmuk, jobban ki tudják fejezni az érzéseiket, ha zenét hallanak, természetes számukra, hogy mozogjanak rá, nem jönnek zavarba, ha mások előtt kell megnyilvánulniuk.
A tánc által olyan eszközök birtokába kerülnek, melyek segítik a felnőtt életben is.  A tánc, a zene és a mozgás harmóniája felszabadító, ellazító hatással van, egyébként nemcsak a gyerekekre, de a felnőttekre is. Amikor munka mellett a táncoktatói tanfolyamra jártam, minden héten este öttől kilencig voltak az órák Budapesten. Előtte egész délután tanítottam az iskolában, sokat utaztam, nagyon fáradt voltam, és a buszon ülve azon gondolkoztam, inkább hazamegyek. Aztán beléptem a táncterembe, táncoltam négy órát, és este kilenckor frissen indultam hazafelé és nagyon jól éreztem magam.
– Melyik korosztály a kedvence?
– Talán a nagyokkal jobban szeretek dolgozni. A kicsikhez még varázsolni kell, és ez sokkal fárasztóbb, mint „csak” játszani és táncolni. Nem könnyű éberen tartani a figyelmüket. Én nagyon szeretek táncolni, és a bonyolultabb mozgásokat jobban szeretem tanítani. Persze különbséget kell tenni a kötelező órarendi táncórák és a Bokrétások táncszakköre között.
– Hány órája van egy héten?
– Hivatalosan az énekkel együtt huszonkilenc, de általában nem férünk bele ennyibe.
– Akkor nincs gond a rendszeres testedzéssel…
– Hát ma már azért nem táncolok végig minden órát. Sajnos 2005-ben a március 15-ei műsorban volt egy olyan nehezebb elem, amit nagyon sokat gyakoroltunk, és akkor bizony „eltáncoltam” a térdemet. Azóta muszáj kímélnem kicsit. Szerencsére azért meg lehet tanulni energiatakarékosan úgy ugrani, táncolni, mintha…
– Mióta is tanít táncot?
– Lassan húsz éve.
– És hogyan szeretett bele?
– Táncolni mindig is nagyon szerettem, gyerekkoromban is. Érdekes módon mindenféle táncot tanultam, a klasszikus balettől a modern táncig, kivéve a néptáncot. Már felnőtt voltam, amikor először néptánccal kezdtem foglalkozni, mégpedig a tanítóképző elvégzése után. Előtte elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karát is, diplomát is szereztem, de végül inkább tanítónak mentem. Napköziben tanítottam, népdalversenyre kis tánccal is készültünk. Akkor jutott eszembe, hogy ezzel kellene foglalkozni. És beiratkoztam egy néptánc oktatói tanfolyamra. Egy csomó profi táncossal jártam együtt, akik közül ma is többen hivatásos táncosok. Összesen négyen voltunk amatőrök, és végül csak én vizsgáztam le. Megszereztem a C és B minősítést is. Amikor mondták, hogy „bokázóval körbe a termet”, csak néztem, ahogy a profik csinálták, de valahol azért benne volt a lábamban, mert végül is sikerült megtanulnom, amit kellett.
– A műsorok koreográfiája is az ön munkája. Honnan szerzi az ötleteket?
– Nagyon sok könyvem, zenei és videofelvételem van már. Mindent megnézek, felveszek, amit lehet, tévéből néptánc előadásokat rögzítek. Sokat jártam a Fonóba is. Tánctalálkozókon, fesztiválokon készítek felvételeket. Az ott látottakat felhasználom a tanításban, és a műsorok összeállításában is. Most például jobbágytelki táncokat tanulunk, ezért megnéztem minden elérhető, arról a vidékről származó anyagot. Archív gyűjtéseket, néptáncantológia-felvételeket, táncház találkozók anyagait, mindent. Egyedül az okoz nehézséget, hogy a rengeteg anyag közül megtaláljam azt, amit keresek. Ezt aztán előkészítem, megvágom, hogy meg tudjam mutatni a gyerekeknek.
– Van kedvenc tánca, valamelyik tájegységhez tartozó stílusa?
– Minden táncot szeretek, de talán a bonchidai román forgatós a kedvencem. Az iskolai órákon erre nemigen kerül sor, hiszen első a magyar táncok oktatása, aztán a német táncok jönnek, az angolos osztályoknak még egy kis skót népzenét és táncot is becsempészek. Az ötödikeseknél egy kis reneszánsz, környékbeli kitekintés a szomszéd népek körtáncaira, és már is eltelt az év. De a lassú román táncok zenéje nagyon a szívemből szól. És a kalotaszegi! Talán azért is, mert nagyapám oda való volt, és ott is voltunk sokat tánctáborban. És annak is a dalai, a zenéje!
– Nem lehet könnyű ennyi szereplőt mozgatni, betanítani, gondoskodni zenéről, ruháról… Van segítsége?
– Hát a segítség (és a pénz) bármennyi is van, mindig kevesebb, mint ami szükséges. Kapunk némi anyagi támogatást az iskolai alapítványtól, ebből csináltatjuk a cipőket, csizmákat. Néhány évvel ezelőtt az egyik sváb bál bevételéből mi is részesültünk, abból sikerült néhány mellényt varratni. De a ruháknál leginkább csak az anyagra van pénz, így én vagyok a csoport varrónője is, sőt a ruhatáros és az operatőr is. Persze jól jönne egy kis segítség. Akár a varrásban, akár a fellépések videóra, fényképre rögzítésében. Fel is tettem egy felhívást az iskolai honlapra, de egyelőre nem tolonganak a segíteni vágyók. Kérni pedig nem nagyon szeretek. Legfeljebb a kollegáimtól. Őket környékezem meg, ha fésülni, öltöztetni, mosni, vasalni, keményíteni kell.
– Miért van az, hogy a fiúk mindig kevesebben vannak a tánccsoportokban, mint a lányok?
– A lányok kicsit hamarabb érnek, ezért eleinte gyorsabban tanulnak. Ráadásul ez ugye általában társas tánc, és a fiúk elég szégyenlősek. Később pedig talán úgy gondolják, hogy a tánc nem igazán férfias dolog. Inkább focizni járnak.
– Azért van utánpótlás?
– Igen, a mostani harmadikosok között több fiú is van szerencsére, és a nagyobbak is kitartóak. A nyolcadikos korosztály most hiányzik, de a hetedikesek között is vannak néhányan.
– Van olyan növendéke, aki az általános iskola befejezése után is tovább táncolt valahol?
– Ma már örömmel válaszolhatom, hogy van néhány. Voltak, akik elmentek már más iskolába, de egy-két évig visszajártak táncolni hozzánk. Aztán persze vannak gimnazisták is, akik tovább táncolnak, valahol, egy másik csoportban. És van már egy volt tanítvány, aki a néprajzot választotta felsőfokú tanulmányai tárgyául. És persze ő is táncol együttesben is.
– Mi volt az alapmotívuma az idei október 23-ai műsornak? Hogyan készült a koreográfia?
– A zenét Décsi Csaba tanár úr hozta. Az „Ismerős arcok” együttes cd-jén több olyan dal is volt, amelynek szövege jól illett a műsorhoz. Két népdalfeldolgozás is volt közöttük. Az idén a prózai és a táncrész elvált egymástól, így teljesen önálló feladatunk volt. Tulajdonképpen eltáncoltuk a forradalmat magát. Helyenként megjelentek a jobbágytelki tánc motívumai, amivel az idén foglalkozunk, az ilyen dramatikus műsoroknál azonban a koreográfiában szabadon lehet használni a különböző tájegységek lépéseit. Elsősorban a zenéhez kell alkalmazkodni. Idén csak szakkörös gyerekekkel csináltuk a műsort, így egy hónap alatt sikerült betanulnunk, igaz, az utolsó héten minden reggel hétre jöttünk.
– Jönnek új gyerekek?
– Mindig jönnek. Vannak, akik abbahagyják, aztán visszajönnek, de van olyan is, aki hetedikben jött rá, hogy szeretne táncolni. Persze sokat kell majd behoznia, de mindig minden gyereket várunk, aki szeret és akar táncolni, mert a tánc mindannyiunknak csak ad. Az sem baj, ha nem nagyon ügyes vagy tehetséges. A fontos, hogy szeresse ezt a dolgot. A csapatot, a mozgást, a táncházakat, a táborba járást és nem utolsósorban engem is el tudjon fogadni. Ha nem is tud tökéletesen megtanulni egy-egy táncot, de megtanulja élvezni a zenére való mozgást, akkor már elértük a célunkat.

Módosítás: (2016. november 23. szerda, 23:09)