Főoldal Iskolai élet Bokréta Magyar néptáncok

 

Magyar néptáncok


Tánctípusok: A magyar néptáncok csoportosítása lépéseik, mozdulataik alapján.

1. karikázó

         2. ugrós-, eszközös táncok

         3. legényes táncok

         4. vonulós, forgós páros táncok

         5. verbunk

         6. csárdás

A magyar néptáncok csoportosítása keletkezési idejük szerint:

--régi stílusú táncok                /3oo-5oo évesek/

karikázó, ugrós-, eszközös, legényes

--új stílusú táncok          /XVIII:sz vége – XX.sz./

verbunk, csárdás

Táncdialektus: A magyar néptáncok csoportosítása táji hovatartozásuk alapján.

I.            Dunai dialektus

II.         Tiszai dialektus

III.      Erdély

/IV.   Gyimes és Moldva/

A magyar - s a vele együtt élő többi Kárpát-medencei nép - tánchagyománya az európai tánckultúra különleges színfoltját hozta létre, amely egyben sajátos átmenet a balkáni és a nyugat-európai táncrégió között. Amíg tőlünk keletebbre megmaradtak az archaikus lánc- és körtáncok, addig Nyugat-Európában a reneszánsz eredetű páros táncok továbbfejlődtek, szabályozott formát vettek fel. Nálunk, azaz Kelet-Közép-Európában a szóló- és páros táncok rögtönzött előadásmódja maradt fenn. Kárpát-medencei népeknél igen népszerű fegyver- és férfitáncok, illetve a reneszánsz kor előtt kialakult archaikus ugrós-páros táncok a kelet-európai közösségekben is igen kedveltek lehettek.

 


 Régi stílusú táncok                                     

Ugrós- és eszközös táncok

Régi stílusú táncok. Táncolhatják szólóban, párban, kis- és nagycsoportban /pl. csillag alakban/, férfiak és nők által külön–külön, vagy vegyesen járt táncként is. A páros változatokat többnyire kézfogással, vagy összefogódzás nélkül járják.

Elnevezés változatai:       Somogy – verbung

                                      Sárköz – cinegés

                                      Rábaköz - dus

                                      Dél-alföld – oláhos

                                      Kalocsa - mars

Leggyakrabban táncolt lépése a háromugrós vagy cifra.

Lépéscsoportjai: lépegető, egyes csárdás, höcögők, cifrák, lengetők, bokázók, csapások.

 

Az eszközös táncok a magyar néptánckincs nagy múltú, változatos csoportja . A botot, söprűt, üveget, gyertyát, sapkát, kendőt, széket, vagy más eszközt sokféleképpen kezelve járják e táncok változatait az egész magyar nyelvterületen.

Az eszköz használata közben járt motívumok főleg az ugrós tánctípus különböző motívumaival rokoníthatók.

 

Körtáncok

A kör a legősibb táncforma. Mágikus erővel bír. Már az ősember is táncolt körben pl. a sámán vagy egy totem vagy a tűz körül.

Egészen a 16. századig szinte csak körtáncok léteztek. Ezt a formát máig meg lehet találni a különböző népek népitáncai között.

 

                  Karikázók

Énekszóra járt női és leány körtánc. Régi stílusú.. Főként a Dunai dialektuusban jellemző.

A tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő karikázó főleg a böjti időszak és a mulatság nélküli ünnepnapok tánca volt (böjti leánytánc). A szervezett mulatságok rendjében a táncszünetekben és a tánckezdéskor kap alkalmi helyet. A karikázó kísérete mindig egyszólamú énekszó. Fontosabbik eleme a számtalan szövegstrófával egymás után sorakozó lírai daloké.

 

A karikázó két (csárdás+futó; lépő+futó), néha három (lépő+csárdás+futó) vagy több részből áll (Sárköz, Duna mente).

Elnevezései: fércelés /Kalocsa-vidék/, hajlikázás, szinalázás /Felvidék/, erdőjárózás /Somogy/, kocsikala /Bácska/

 

 

Moldvai és gyimesi körtáncok

 A két terület népi kultúráját egyaránt a hagyományőrzés jellemzi. Tánckultúrájuk is középkorias vonásokat őrzött meg.

 Mindkét tájegység messze esik a mai Magyarországtól. Ezért körtáncaik is eltérnek az itthoniaktól. A legfőbb eltérés a szabályozottság. Míg a magyarországi táncok többsége szabad, improvizatív, addig Moldva és Gyimes táncainak többsége kötött,  egy zenére mindig ugyanazt (vagy hasonlót) kell táncolni.

 1.Moldva

Táncaik főként körtáncok, melyeket nők és férfiak vegyesen járnak. Egyéni táncaik egyáltalán niincsennek.

A moldvai táncokban első sorban román, orosz valamint balkáni táncokkal való rokonságot lehet felfedezni. A táncok elnevezése is vegyes.

Magyar táncnevek: Serény magyaros, Csárdáska, román címek: Drum dracului, Gyedoi.

 A táncok lépései viszonylag egyszerűek, ezeket gyakran dobogásokkal díszítik.

 Legjellemzőbb hangszereik a kobza (koboz) és a sültü (6 lyukú furulya).

 2.Gyimes

A gyimesi tánckultúra változatosabb a moldvainál. Nemcsak táncaik és táncéletük régiessége, hanem feltűnő gazdagsága miatt is kiemelkednek a magyar népcsoportok közül: eddig 35-féle táncalkalmukat és 30 táncfajtájukat tartjuk számon.

Táncaik egyik nagy csoportja a héjszák, melyet kör és lánctáncok alkotnak. Elsősorban férfiak táncolják. Lépéseik nehezebbek, s a gyimesi körtáncokban is sok a dobogás.

 Jellemző tánckísérő együttes a hegedű- gardon páros. A gardon gordonka formájú és nagyságú-nevét is innen kapta- húros hangszer. Bár vonóval használják, csak ritmus kíséretre alkalmas.

 

 Legényes táncok

 

Régi stílusú férfi táncok. Tánckezdő szerepe volt /a táncrend elején táncolták/, bemutató jelleggel táncolták.

Csak Erdélyben maradt fenn. Bizonyos helyeken szólóban, másutt csoportosan esetleg körben táncolták.

Tempója alapján lehetett lassú és gyors. /Kalotaszegen csak egyféle tempóban táncolták./

 

A különböző vidékeken másképp nevezték:

         Külküllő-mente: szegényes és pontozó,

         Mezőség:        ritka fogás, sűrű fogás,

                               ritka tempó, sűrű tempó.

A legényes a legfejlettebb, egyben legbonyolultabb tánctípus, melyben nem figurákat táncolnak egymásután, hanem az ezekből szerkesztett pontokat. A tánc alkalmazkodott a zenéhez, és a dallam végére a lépéssort is lezárták. Legfejlettebb a kalotaszegi legényes, ahol a pontoknak bekezdő-, lezáró- és úgynevezett gerinc motívuma /eleme/ is van.

A lépések bonyolultak: hegyezők, bokázók, lábkörök, ugrások /ollós és páros lábú is/, csapások, dobogások.

 

Régi stílusú páros táncok

A reneszánsz táncok hatására jöttek létre. Viszonylag kevés maradt fenn.

Két csoportjuk:

1.)   Vonulós páros táncok

A párok általában egymás mögött egy köríven haladnak előre-hátra /előre többet/, a nőt időnként kar alatt megforgatva.

pl.: Gyimes: Kettős –Jártató

 

2.)  Forgós páros táncok

A tánc fő mozdulata a forgás.

pl.: Gyimes: Kettős

Szék: Csárdás

/a tánc régi stílusú, de a kísérő dallamok új stílusú csárdásdallamok

 

 

Új stílusú táncok

 

Csárdás

Új stílusú páros tánc.

Tempója alapján kétféle lehet: lassú és gyors.

Területi megoszlás alapján 3 csoportra osztható.

 

I.    Dunai dialektus
A lassú és a friss csárdás figurái különbözőek.
A lassú csárdásra a kétlépéses csárdás és a párban forgás jellemző.
A friss legjellemzőbb mozdulatai a lippentő (egylépéses csárdás), páros forgás, bukósok.
Aldialektusok: Somogy, Mezőföld, Sárköz, Rábaköz

 

I.    Tiszai dialektus
A lassú és a friss csárdás motívumai megegyeznek. A csárdáslépések és a páros forgás mellett gyakori még a bokázók, sarkazók, térdemelők, hátravágók, cifrák /kisharang/, csapások használata. Jellemző figura az ún. átvető /a lány a fiú egyik oldaláról másikra megy át/.
A frissben valamivel több a figurázás.
Aldialektusok: Felső-Tiszavidék, Dél-Alföld

II.    Erdélyi csárdások   
      Az erdélyi területre is a motívumkészlet azonossága jellemző.
      Ezen a területen a leggyakoribb mozgásforma a forgás. A páros forgáson kívül
      gyakori a lány kar alatt forgatása, hát mögé „dobása”, a fiú megkerülése.
Aldialektusok: Küküllő-mente, Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld

A csárdásban –bármelyik vidéken- jellemző, hogy időnként a férfiak, akár a párjukat otthagyva, verbunk figurákat táncolnak szólóban vagy csoportosan.

 

Verbunk

A verbunk szólóban és csoportosan járt újstílusú férfitáncunk. Egyes területeken kötetlenül szólóban járják, másutt csoportosan, kötött formában.
Verbunk táncunk nevét a 18. század közepétől ismert táncos katonatoborzás német kifejezése (werben = toborozni, csalogatni) után kapta. A hadfogadás és hadkiegészítés gyakorlata nemcsak nevet adott új stílusú férfitáncunknak, hanem jelentős szerepet játszott annak elterjesztésében, meghatározta további életét is.
A bemutató és szórakozó jellegű szóló verbunk a tánckezdés szerepét töltötte be
A szóló verbunk néhány, a táncdivat áramlatoktól elzártabb területet (Mezőség, Somogy) kivéve mindenütt megtalálható volt. A férfi szóló verbunk leggazdagabb motívumkészletű változatai "magyar verbunk", "magyar szóló", "csárdás egyedül" és "csapásoló" néven az Ecsedi–láp környéki falvakban, a Felső-Tiszavidéken éltek a 20. század elején.
Motívumkincse a csárdáséhoz hasonlít, talán csak a fejlettebb szerkezetű csapásoló figurák száma nagyobb a verbunkban. A lábmotívumok közül a hátravágást és a hegyezőt kell kiemelnünk mint a nép által különösképpen számon tartott, virtuóz figurákat. A bokázó motívumok, valamint a kétlépéses és cifra változatok mellett a verbunkban a népies műtáncok, a "magyar szóló", "magyar kettős" motívumkincse, mint a lengető, négyes csillag, vágó, kopogó, kisharang is helyet kap.

A körverbunk klasszikus területe a Kisalföld, de szórványosan az egész Kárpát-medencében (Kiskunság, Felső-Tisza vidéke, Székelyföld) előfordul. A körverbunkok fennmaradásában, fejlődésében jelentős szerepet játszottak a legénycéh szervezetek. E társaságok tanították meg a fiataloknak a körverbunkot, illetve ők adták elő a közösség nevezetes ünnepein.
A falu főterén, vagy más kiemelt fontosságú helyén bemutatott tánc előadására egy évben egyszer, búcsúkor, farsangkor vagy pünkösdkor került sor, melyet a falu lakossága nagy ünnepélyességgel figyelt.
A körverbunkok legerőteljesebb hagyományával a nyugat-magyarországi Rábaközben találkozhatunk.
A táncos katonatoborzás, a verbuválás hatására kötetlen szerkezetű, szóló verbunkjaink szabályozott formát vehettek föl. A körverbunkok kialakulásában, elterjedésében és fennmaradásában nagy szerepet játszottak az állandó hadseregben felállított "verbunk kommandók", amelyeknek egy-egy meghatározott területen az újonctoborzás volt a feladatuk. A Kárpát-medencében ez a fajta táncos mulatozással egybekötött sorozási módszer igen népszerű volt, sokáig fennmaradt.
A tánc irányításáért felelős "hejlegény" hangos "hej" kiáltásokkal hívta fel a többiek figyelmét a motívumváltásra. A tánc kötött szerkezetű, de felépítése falvanként, társadalmi csoportokként eltérhetett.

 

 

Módosítás: (2013. augusztus 22. csütörtök, 12:59)